Tavasz volt. A rét zöldellt, s madárcsicsergés szólt a fákon. Az első rögyek már előbukkantak, s az olvadó havat ellepve színekbe öltöztették a tájat. A gyöngyvirágok is megnyitották szirmaikat. Gyönyörűek voltak mindannyian, de egy különb volt, mind közül. A legártatlanabb, legszebb virág volt ő. Szinte világított hófehér szirmaival. Barátai elhagyták, de ő mégis kitartott. Egyedül volt, mégsem bánta. Minden vágya az volt hogy egy virágcsokor tagjaként boldogítson egy igaz szerelmet. Megtett mindent, hogy a legfeltűnőbb gyöngyvirág legyen. Most, hogy itt a tavasz, újra előtörtek benne az érzések, úrja jött a cél, amit minden áron el akart érni. "Ez a nap ás lesz, mint a többi!"-bíztatta magát. Nem is sejtette, hagy a nap mit anyira várt, ma eljön. Délután ragyogóan sütött a nap. A gyöngyvirág sütkérezett a napfényben, mikor hirtelen egy árnyék takarta el. Egy fiú árnyéka. A kis virág elvesztette eszméletét, s mikor újra magához tért, már a fiú tartotta a kezében. Iszonyatos fájdalmai voltak, de tudta, itt az idő. Meg akar halni egy igaz szerelemért. Egész életében erre vágyott, s annyi év magány után végre sikerül. Tudta, hogy a fiú érzései őszinték. Érezte, hogy egész szívében szerelem él. Közeledtek egy házhoz. A lány háza volt. Meglepetés lesz. Már nyílik is a bejárati ajtó. A gyöngyvirág már alig él, de összeszei minden erejét, hogy még egyszer utoljára tündökölhessen. Már a lépcsőnél járnak. Közelednek a lány szobájához. Pillanatok kérdése, és teljesül a kis virág álma. A fiú keze már a kilincsen, az ajtó nyikorogva nyílik. A lány az ágyon fekszik. Mintha aludna. Hófehér bőréhez hozzásimul egy gyönyörű fekete csipkeruha. A kedvence. Koromfekete haja a vállára omlik. Alszik. A kezében egy levél a fiú nevével. A fiú óvatosan kivette a levelet a lány kezéből s helyére a haldokló gyöngyvirágot tette. A gyöngyvirág feladta. Nem bírta tovább. Minden ereje elszállt. A fiú csendesen hajtotta szét a papírt, nehogy fölkeltse a lányt, s közben csak őt nézte. A fiú szeme ekkor hirtelen megakadt a gyöngyvirágon. Egykor gyönyörű hófehér szirmait most vér borította. A fiú leejtette a levelet. Tudta, hogy szerelmét már semmi sem ébresztheti fel...