Lila illatot ont a romlás virága
démoni mámort bocsátván a világra
szerteszáll a légben a bűnös bódulat
ledöntve lelket bénító korlátokat

Fátyol ként ringnak a fekete selyemszirmok
rábor ulnak a létre, s megszűnnek a kínok
rózsavizük maga a legvadabb szenvedély
nyomukba n leszáll a kristály-ezerszínű éj

Ám ki a csábítás vad dalinak ellenáll
szívét szurokfekete tövis tőrként szúrja át
vérpatak csordogál, s nedűjét szívva magába
örök létezésben virít a romlás virága