4.

A szerződést ripsz-ropsz mekötötték az ügyvédnél. A fiatalok eladták hatmillióért a Jenőtől kapott ajándéklakást és megigényeltek négymillió Ft lakásvásárlási hitelt. Tizenöt Napot kaptak a kiköltözésre. Ez alatt az idő alatt összecsomagoltak és többször is felmérték a házat. Mi, hova kerüljék. A Földszinti nagy ötször öt méteres szoba lesz a papáé-merthogy Jenőt mindenki csak papának, hívta a kis családban.

Jenő boldogan tervezgetett. Ablaka az utcafrontra nyílott, mely előtt egy nagy előkert helyezkedett el. Igaz, hogy felverte a gaz, de máris látta lelki szemeivel, hogy tavasszal meghordatja kertifölddel. Bevetik fűmaggal és kialakítja trombitavirágokkal és muskátlikkal körbeültett pihenőparkját. Vesz bele egy kerti hintaágyat. Grillsütő asztalt, padokkal. Egy kerti zuhanyozót. Úgyhogy a nagy melegekben nem kell neki a panelban aszalódnia.

A hátsó kertben a gyerekeknek fürdőmedencét, homokozót, hintát, lipityókát, csúszdát telepítenek a gyepre. Mivel a társalgó és az amerikai konyha a földszinten ven kialakítva így Jenő, ha társasági életet akar élni nyitva, hagyja az ajtaját, míg, ha Internetezni, vagy TV-ét nézni akar akkor magára zárja az ajtót.

Az emeleten öt szoba lett kialakítva. Így egyet fenti társalgónak, négyet pedig a családtagoknak és vendégszobának alakítanak ki. Így tervezgettek és várták, hogy megkapják a hítelt, hogy a fűtést el tudják kezdeni, beszerelni. December 31-ig ki kellett még fizetni a hátralévő vételár maradványt, kétmilliót is.

Amint egyre teltek a kartondobozok, úgy facsarodott el Jenő szíve. Minden nap lenn volt ötször-hatszor. Játszott a kis Norbival és nézte, amint a fiatalok sürögnek, forognak. Mivel már az evőeszközöket is elpakolták, Jenőtől főzött és nála kosztoltak. Öröm és gyönyör töltötte a lelkét, hogy hamarosan egyre többet fog lenn lenni a fogadott családjával vidéken. Ugyanakkor sajgott a szíve, hogy most már nem lesz hova leszaladni napközben, hogy megnézze az édesmamát, játszon a kisfiúval.

Hogy fel tudja dolgozni ezt a hírtelen magára maradást egyre jobban nyakalta a konyakot. A depresszió egyre jobban kezdett tudata alá behúzódni. Egyik nap szerette volna a saját lakását is eladni és leköltözni velük, de másnap, már amikor búcsúsétákat tett a városba, a parkokban, és összetalálkozott az ismerőseivel, meggondolta magát. Marad. Hiányoznának neki a heti kártyacsaták, nála tartott kanbulik. Lakása olyan reprezentatívan volt felszerelve, hogy bátran lehetett volna nevezni, melegklubnak is.

Aztán itt voltak a városban a hivatalok, jegyző, Földhivatal, ügyvédek, nepperek. Szóval itt is szeretett volna lenni, meg ott is. Éjszakánként csuromvizesre izzadta a hálóingét. Ivott és forgolódott. Többször bekapcsolta az Internetet és a melegoldalakat pásztázta. Önkielégítéseket végzett, ami megnyugtatta háborgó lelkét. Ilyen vergődések között jött el a költözés napja.




A költözés reggelén már hatórakor talpon volt mindenki. Matyi benn aludt Jenőnél, hogy kora reggel kelni tudjon, ne kelljen neki vidékről bebuszoznia. Az éjszaka szeretkezéssel és csókváltásokkal telt el. Bár Jenő tudta, hogy a tűzzel játszik, nem bírt ellenállni a fiatal, nagykamasz testének vonzásával.

Egy dupla kamiont rendeltek a sok bútornak, és dobozokba csomagolt tárgyaknak. Kilenc órára végeztek a bútorok lecipelésével, és kamionba pakolásával. Mikor mindennel készen voltak, akkor búcsút intettek a kapufélnának és Robi beült a sofőr mellé. Jenő pedig Ladájával követte a kis családdal őket. A községbe érve már Robi apósa, és nagybátyja várta őket. Az októberi ragyogó napsütésben öröm volt a lepakolás. Mindent az udvar közepére helyeztek el. Kifizették a sofőrt és a pelenkázó asztalon megterítve konyakkal és sörrel szentelték fel az új lakot.

Maga a ház impozáns látványt nyújtott. Alul a csodálatos, nagy amerikai konyha, a hatalmas fürdőszoba és Jenő lakosztálya szuperul nézett ki. Az aljazat nyers beton volt, mert a beköltözők dönthették el, hogy padlószőnyeget, vagy laminált padlót raknak-e le. Egyelőre a kis Norbi szobájába és a hálószobába vettek szépséges padlószőnyeget, hogy azonnal lakhatóvá tegyék őket. Jenő úgy döntött, hogy elég, ha a frissen vásárolt franciaágyát behelyezik, majd ő később laminálpadlóztat és berendez.

Míg a férfiak a bútorok emeletre való felcipelésével, a nők pedig a csomagok kibontásával foglalatoskodtak, addig Jenő nekiállt egy echte pusztapörkölt elkészítésének. A vágódeszkán kockára vágta a két és fél kiló marhacombot. Felpucolta a hagymát, fokhagymát. Alágyújtott a bográcsnak és feltette a hagymát pirulni. Mikor aranysárgára pirult, hozzáadta a húst és a fűszereket. Aztán nyakonöntötte az egészet négy deci burgundival.

Az alatt a másfélóra alatt amig a pörkölt fődögélt Jenő a maradék bort lassan elkortyolgatta. Mert tudni kell, hogy a bor egyrészét bizony a kanszakács használja el nyakolajnak. Míg Jenő főzögetett, a kis Norbi sikongatva rohangált az udvaron és a papát nyaggatta, egy-egy falat szaftos tunkolt kenyérdarabért, vagy hogy játsszák el ezerszerre, hogy „a férfiak ülnek” Ilyenkor mit volt mit tenni Jenő lehuppant a földre és Norbit magaelé ültetve nézték a csalitosból fel-felröppenő fácánokat.

Mikor elkészült a finom pincepörkölt a társaságnak a garázsban terítettek. Mindenki elégedetten falatozott. Jenő nem győzte bezsebelni a dicséreteket. Mikor már minden a helyén volt, akkor lassan leszállt az este. Jenő Matyival a szemközti üres telken kivágott bokrokat, rönköket, ágakat gyűjtögette a tábortűzhöz, amikor megállt mellettük egy piros viharvert Lada. Kiszólt belőle egy harmincév körüli cigányember.

–Légy üdvözölve nálunk Bábé! Krapaj vagyok. Mi vagyunk a második szomszédotok. Ha valamire szükségetek van, szívesen segítünk!–mondta és a családjára mutatott. Egy asszony és három kis cigánypurdé volt a kocsiban. Jenőt meghatotta ez a fogadtatás és így válaszolt.
–Köszönjük a barátságot és élnék is vele. Tudnál kölcsönözni nekünk egy fejszét, hogy széjjelhasogassuk a rönköket a tábortűzhöz?

–Testvérem, ami az enyém, a tiétek is! Gyere át érte! Legalább meglátod a házamat, hogyan élünk! –Jenő, felfüggesztve a fagyűjtést Matyival átal ment Krapajékhoz. Amint a kapuhoz értek jött elő Krapaj apja, az öreg cigány, aki pár évvel lehetett idősebb csak Jenőnél. Kezet fogtak, és bemutatkozott.
–Gera József, de csak Tilinkónak szólítanak. Hívjál csak úgy te is!
–Kukucska Jenő!–mondta Jenő miután kezet, ráztak. Szólítsál csak Kuksinak! Engemet meg így becéznek.
–Kerüljetek beljebb, ne vigyétek el az álmunkat!–mutatott Tilinkó az ajtóra, melyet felesége, a Mámi szélesre tárt előttük. –amig Krapaj előkeresi a fejszét, nézzetek széjjel nálunk, hogyan élünk. He, ugye cigány vagy te is, mert ebben az utcában csak cigányok laknak.
–Nem vagyok az, de az unokámék, akik ideköltöztek azok. Viszont megtiszteltetésnek venném, ha befogadnátok magatok közé!

–Máris a testvérem vagy!–mondta a Tilinkó és összecsókolózott Jenővel. Majd kiegészítésként még hozzátette.–ha segítség kell, csak kurjats egyet, s ott termek!
–Köszönöm a bizalmatokat és a barátságotokat. Ha nem sértelek meg benneteket, akkor este a tábortűzhöz, elvárom a családotokat a fejszéért cserébe.
–Köszönjük a meghívást testvérem, élni fogunk vele!– mondta Tilinkó, és Jenő kezébe nyomta a fejszét.