Lelkem fáradt, s rögtön aludni tér,
Csak még egy percet kér,
Hogy a te lelkeddel táncra kél,
S majd a gyönyörtől elalél.

S ha elválik tőled, rögtön követel téged,
Szeretni akar soká, talán amíg csak élek.
Ha nem veled vagyok, ez az érzés éget,
Nem tudok élni nélküled, te vagy nekem az élet.

Én vagyok a lelkem, s a lelkem én vagyok.
Ha nem vagy közelemben úgy érzem meghalok.
Átok van rajtam, átok vagy áldás.
Gyönyörű ha együtt vagyunk, de szörnyű az elválás.

Jajj csak adná már az Isten,
Hogy életem hozzád kössem.
Miért kell mindig elszakadni?!
Miért nem lehet megmaradni?!

Végülis talán így a legjobb,
Minden találkozás egy élmény,
S ha szomorú voltam, ez feldob,

Istenem add hogy örökké tartson,
Add hogy semmi ne változhasson,
Add hogy ugyanúgy szeressen,
Kérlek add hogy elvehessem.

Hatalmadban áll hogy a szerelmem örökké tartson.
Segíts nekem hogy ne kelljen megsírasson.
Vezess minket jóban rosszban.
Soha én őt el ne hagyjam.

Nem kérek tőled jobbat nála,
Nekem senki más nem kell.
Nekem ő a világ legszebb lánya,
Nekem csak ő kell, hát ne hagyjon el.

Tudom te is így akarod, te is akarsz engem,
Nem elég a testem, de ott van még a lelkem.
Testem lelkem azért él, hogy téged megszerezzen.
Megértem már hogy végleg hozzád kössem lelkem.

Úgy érzem szeretni ennél jobban nem lehet.
S ez a tudat a fényforrás, mely világítja lelkemet,
Akármennyi fájdalmat, s fáradságot felejtet.
Lelkem úgy szeret, ahogy csak lélek szerethet.