Ha eljön a tél, ősz és tavasz között
Befagynak a tavak, gyöngén hó esik
A fagyott patakot jégesők verik
S fehér gyönyörűség áll minden fölött

Tüzesen befogyott, tágas jégterem
Nincs virág, csak vörösen izzó rózsák
Nincs élet, egy gonosz alkotta jégvár
S befagyott szemek ajtót nyitnak nekem

Belépek, s félelem tölt el, hideg van
Látom a rózsákat, itt hagyták nekem
Örök rózsák,a tél nem áll útjukba

Félek, fáj, lelkem csak egy üres verem
Felettem a gonosz győzelmet arat
Lassan megöl fájdalmam, félelmem.