Lassan átlép vidám nyarunk az őszbe
Alkonyul már az idő felett az ég
De nem hullatja levelét a fa még
Az ősz nem csalta még teljesen tőrbe

A vidám záporok egyre szürkébbek
A víznek sincs már üdítő nyárszaga
Most még szomorúbb a szomorú fűzfa
Nincs messze, mikor majd avarok égnek

Búcsuzom én is gyönyörű nyaramtól
Jaj, ki tudja, hogy egyszer visszatér-e?
Oh, és szívemet megtöltő aranytó

Látom tükrében: távolodsz, hogy mész el
S kiömlik most, elszakítasz magadtól
Ki tudja, hogy hozzám még visszatérsz-e.