Toprongyos figura a szirt tetején
A villámoktól sistergő égre mered
Vörös könnyek árja vakítja szemét
Ajkát őrült átok-kiáltás hagyja el

A szirtről vörös rózsák hullnak alá
S lehulltukban a fájdalom dalát zsongják
Rózsa-könnyekbe zárva száll a halál
S nyelik el a zord, tőrhegyes néma sziklák

Könnyek fád forrása csobog a szirt alján
S a rózsavíz bús, lila illatot ont
Beléfúl az egykori boldogság kábán
Dermedt alak áll a szirten... már halott.