Attól, hogy nem csókolom ajkaid,
Még kedves vagy nekem.
Nem vagy ugyan idegen.
De már nem te vagy a mindenem.
Bár nem hagysz hidegen. . .
Hétköznapi leszek veled.
Már nem kötnek hozzád álmok.
Kereslek akár minden nap,
Lehetünk jóbarátok.
Hiányoznál is ha nem lennél!
De vágyak már nem kötnek hozzád.
Mást érzek már , mint azelőtt. . .
Mosolygok is,
Sőt inkább mosolygok, mint sírok.
Hidd el boldogabb vagyok így.
Szerelmedért harcot már nem vívok.
Nem akarlak megcsókolni,
Ahogy húsz napja még tettem volna.
Nem akarom, hogy szeress,
De nem tiltom meg, hogy keress.
Persze azt én sem szeretem,
Ha egy férfi sír nekem.
De megértek és együttérzek.
Ha kell együtt elvérzek,
De arra ne kérj, hogy te légy újra
Alig verő,élő,nyomorodott szívem húrja.
Hisz, hogy elhagytalak,
Ez mentette meg a haláltól!
Most boldog vagyok, s fájna
Ha el kéne búcsúznom egy ilyen nagyszerű baráttól!