Kábán a távolba mered
mélyén gyémántszín fény dereng
világok keringnek az örvényben
tenger, planéták, arcok, ködképek

Forog a bűvös kör
s éjfekete közepén
fémes lángként feltör
a szikrázó, új remény

Vér-óceán vad visszhangja zeng
hullámaiban ring idő és tér
mélyére süllyed súlyként a csend
titok-lakatokat tör fel a vér