Nagy plakát- és röplapözön, valamint "képernyőnyüzsgés"előzte meg a 2004-es december 5-i vasárnapot. A népszavazás urnába dobandó céduláira az ellenzék két igent, a kormánypártok két nemet javasoltak. Az első kérdés nemjei, igenjei a kórházprivatizációra vonatkoztak, ezekkel most nem foglalkozom, csak a második kérdéssel, amelynél az "igen" szerint minden külföldön élő honfitársunknak meg kellene adni a kettős állampolgárságot, a "nem"szerint viszont egyelőre nem, előbb át kell gondolni a teendőket.
A népszavazás eredménye: bár több IGEN szavazat volt, mint NEM, ám a szavazás érvénytelenné lett, mivel nagyon kevesen mentek el rá. Akik leszavaztak, azok jelentős része sem tudta, hogy valójában mire adott igen-t vagy NEM-et. Nem csoda, hiszen a politikai közéletet /többé-kevésbé a nem politikait is/, akár a világ legtöbb /talán valamennyi/ országában, Magyarországon is elsősorban a ködösítés, félre- és össze-vissza magyarázás, mellébeszélés, valamint a - sok esetben humorosan primitív - hazudozás jellemzi. Nagy hagyományai vannak ennek. Érdemes újra elolvasni Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című regényét, ugyanez ment akkor is, lehet, színvonala azóta még alább süllyedt.
Őszintén szólva e népszavazáson nagyobb arányú részvételre és több "igen"-re számítottam, mivel - mint utólag egyes lapok is megállapították - a népszavazás kierőszakolása az ellenzék támadása volt a kormánypártok ellen és méghozzá igen előnyösnek látszó helyzetből, hiszen az olcsó nacionalizmus, a "nemzet", "magyarság", "hazafiság" hangoztatása korántsem becsületes célok érdekében oly sikeres volt a múltban /lásd például az első és második világháborút, persze, nem ezek végeredménye volt sikeres, hanem a háborúk elején a tömegek megbolondítása "háromszínű" jelszavakkal/.Az ellenzék és bölcsességet színlelő nagyhangú vezére, nyilván úgy gondolhatta /csak ezt ravaszul elhallgatta/: ha a külföldön élő magyarok a magyar állampolgársággal szavazati jogot kapnak, akkor sokkal nagyobb arányban számíthat ezekre a szavazatokra, mint a "vörösként lefestett" kormánypártok. Az, hogy ez a népszavazás nem pártügy /sokszor elhangzott kijelentés/ nyilvánvalóan tetszetős csacskaság volt, hiszen egy népszavazás ilyen tartalommal nagyonis pártügy - is. Azt gondoltam: sokan elhiszik ezt, a gondolkodó ember számára pillanatok alatt átlátható,
ravaszságot. Sokan el is hitték, de korántsem annyian, mint véltem.
A népszavazást megelőző kampányban különböző "szakértők" /pártállásuktól korántsem függetlenül!/ nagyon különbözőképpen vélekedtek a kettős állampolgárság tartalmáról. Néhány variáció: 1. ez csak szabad beutazást jelent Magyarországra, 2. ez szabad beutazást és választójogot jelent, 3. ez csakis teljes jogú állampolgárságot jelenthet, annak minden /így anyagi/ következményével. Egyes variációk szerint a kettős állampolgárság megadása egyetlen fillér terhet sem jelenthet a "belföldi magyaroknak" /no, ez mindenképpen igaz lehet, hiszen Magyarországon a fillér már nincs forgalomban/, más változatok szerint viszont akkora terhet, hogy belegebednek /miközben már így is fülig ér náluk a külföldi államadósság/.Lehet választani, - de hol az igazság?
A kormánypártok "lebolsevikvörösördögözése" még mindig divatos ostobaság az ellenzék részéről, bár a nép már egyre kevésbé díjazza ezt, hiszen e pártok tagjainál még a halvány rózsaszín észlelése is képzelőerőt és kiguvadó szemeket kíván. Lényegében ugyanolyan polgárok ők is, mint a "nemzetiszínűek", legfeljebb, megengedem, beszédstílusuk általában kulturáltabb. A "becsület"-ben, igazmondásban viszont ők sem jutnak el még odáig sem, hogy a Terror Házában Horthy Miklós főméltóságú úr termeit hiányolják. Bizony, bizony, nekik is Samu Bácsi a - finoman szólva - főpatrónusuk..
E kissé hosszú, de szükséges bevezetés után hadd térjek rá arra mint látja a kettős állampolgárság bevezetésének jogosságát, méltányosságát "belföldi emigrációjából" egy olyan különc, gőgös kis magyar, mint én. Úgy látom, hogy e /bár ne így volna!/ rossz ötletei, ostobasága miatt is "elkülföldiadósodott" ország nem tud már nyakába venni jelentős többletterhet, hiszen választástól választásig hurcol súlyos szociális és nem kevésbé szellemi problémákat, mint a romakérdés /romáknak nevezik új, "illedelmesebb" szóhasználattal a cigányokat/ és olykor olyan szégyenteljes helyzeteket, amikor a szülő kénytelen beteg gyermekének csak külföldön végrehajtható operációjához hazai és esetleg nemzetközi "koldulással" pénzt kéregetni.
A népszavazás kiírásával, lezajlásával, eredményével kapcsolatos politikai játékok /a megszokott békaköldök-alatti színvonalon/ tovább folytatódnak, erre, úgy érzem, nem érdemes szót, illetve betűt vesztegetnem, inkább rátérek a lényegre.
Kedves Külföldön Élő Honfitársaink! A hozzám hasonló érzelmi és igazságszerető különcök /akik azért nem kevesen vannak Kismagyarországon!/ őszinte örömmel fogadnák, ha zsebetekbe kerülne a magyar honpolgárságotokról szóló igazolás, szívükben rokonszenvet éreznek irántatok, de - ha kicsit gondolkoztok, be kell látnotok - ez szavazati jogot csak akkor adna Nektek jogosan, ha itt laknátok, élnétek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tudjátok ugyanolyan jól megítélni a magyar helyzetet, mint az itt élők, ha olykor egy-egy pillantást vettek a Hungarian televízióra /váltott csatornáknál/ vagy a honi újságokra /váltott sajtótermékeknél/.Ám, ha dől a hazai épület,
az már mégiscsak az itt élők nyakába dől /márpedig nekem úgy tűnik, mintha kissé máris inogna../.A tőlünk keletebbre élő magyarok otthoni anyagi gondjait sem tudjuk, szerintem, levenni országaik válláról, hiszen hazai milliárdosaink nem osztogatósak, legtöbbünknek /a millók nélküli millióknak/ meg nincs miből adni, mások meg - érthetően - nem azért becstelenkedtek, hazudoztak, ravaszulnemadóztak, kiskapunkihurcolásztak, látszatsiránkoztak, hogy görbe kézzel szerzett vagyonukból adakozzanak. A tőlünk nyugatabbra /esetleg délebbre/ élő magyaroktól sem pénzt, anyagi segítséget várnak az ilyen gőgös különcök, mint én is, viszont, ha becsületet és józan észt tudnátok küldeni, arra most /akár csak a múltban!/ nagy szüksége volna a kis Hungary-nak.
Ám ne felejtsétek el: táviratilag küldjétek, mert, ahogy én látom, iszonyúan sürgős!