egyáltalán van értelme
ékezetekkel szétvágni minden szót
és hajnalig szidatni magadat,
olvashatatlanságodért
és sebeid
akár felszeletelt szálkák
amik ott úsznak a medredben mert hiábavaló is vagy
és süket mint egy arcon vágott mozgás
a hangszigetelésben
-és halak és automata sóhajtozás-,
mintha egy hópihét láttam volna végigszállingózni a szemem előtt
s magamban féltettem
mert bármikor lüktetéssé válhatja a város.