Ha lenne hagyni mit
hát tenném örömest
de sajnos semmi nincs
csak néhány ócska vers
meg tizenkilenc év
- még húsz se, a fene... -
s néhány apró emlék
mi nem kell senkinek

A semmit hagyom hát
örökül e világnak
időm végleg lejárt
s a kósza szélre várva
állok, köröttem papírjaim
az talán megszán majd
s innen végre messzire repít

Senkiként éltem
senkiként halok
már olyan régen
élek, de nem vagyok
por leszek végre
por, vagy talán az sem
helyem tán a földben
ó, tán még ott sincsen

Törött tollamat
az enyészetre hagyom
oszló hullámat
meg a férgeknek adom
S miután elhulltam
ti, kiket ismerek
csak egy kérésem van:
mindd elfelejtsetek!

A sírhelyem legyen
Ismeretlen, s átkozott
Ne tudja senki sem
Hol nyugszik a kárhozott
Bűnös fiatalember
Ki békét soha nem lelt
Csak gőggel járt ismeretlen utakon
De szélmalomharcába belebukott


Zárszó:

Bevégezvén utolsó irományom
A legvégén csupán annyit mondanék:
Minden sorom, mi marad e világon
Égjen hamuvá, s legyen láng-martalék!