Repül életem a képzelet szárnyain,
Mint egy hullócsillag a tejút habjain
S mint ő is, egyszer lezuhanok
S a földnél mélyebb nyomot hagyok
Forró, perzselő életemnek vége lesz,
De szétporladt testem a Földnek része lesz.

Benne leszek a fűben, virágban, dalban
Veletek leszek a jóban s a bajban
Én leszek, mit hallotok, a dallam
Megtaláltok az égben, a napban
Vigyázom majd életetek minden percét
Én a Hullócsillag, ki mindjárt földet ér.