Rég nem láttam oly szépet,
Mint Kiskőrös felé a vonaton téged.
Nem változtál. Még csodálatosabb vagy!
Fülbemászóan csilingelt minden szavad.

Szombaton azt hittem te vagy az,
De csak egy földre tévedt Csillag volt az.
A lány arca, a haja és a mozgása ,
Csupán a Tiéd jól megszerkesztett mása.

Mégis legbelül, amit éreztem
Egy rég elfeledett érzelem,
Talán mégsem volt más,
Mint illúzió, szemfényvesztés és ámítás?

Hinni akartam és hittem,
Hogy e bűvöletbe taszító lányt is szerethetem.
Csak egy ideát kergettem,
Egy olyat, melyet soha el nem érhetek.

Mégegyszer, s talán utoljára,
Ültünk föl a MÁV egy vonatára,
Találkoztunk egy pillantásra
Mégegyszer, s talán nem utoljára.