Rideg széltől hajlongnak a fák
És hiányodat panaszolják,
Arcod a szívükbe égett
Ezért, hogy tudd: szeretnek téged.
Még a szél is szeret téged,
Még a fák is érted égnek.
Az erdőt is lángra lobbantod
Úgy, ahogy magányos szívemet
Tetted lángoló mennyországgá.