Beton tengerekben,
Négy társ körülötted.
Hívő emberekben,
A gonosz tettekben,
Ott van mi fekete.

A falaidon túl
Lázongás hada hív:
Utcákon háború dúl.
Kezed ecsetért nyúl, s
Te csak pihensz otthon.

Szobád falát nézed.
Miért lett fekete?
Majd lefested szépen,
Vágyad tengerében
Zöldé vált a falad,

Zöldes lett az alja,
Zöldes lett teteje.
Szól ijedtség hangja,
Mi ez a folt rajta?
Fekete, mint az éj!

Zöld eltűnik, helyébe
Fekete lép újra,
Eleged lesz végre:
Türelmednek vége.
Feketén hagyod azt.

Fekete volt alja,
Fekete volt mind,
Szól ijedtség hangja:
Mi ez a folt rajta?
Vörös, mint a Vér!