Kedves Szeretteim, Testvérek és ismerősök !
Most örökre el kell búcsúznom tőletek.

Eljött az a pillanat, elhagyom e földi életet,
A mennyben tán békét lelek, s többé már nem szenvedek.

A sok közül voltam Én, egy ember !
Kemény munkámmal mégis kitüntem.

Hogy maradandót alkossak a jövőnek,
A művészetnek éltem, hasznára az emberiségnek.

Boldog voltam, hogy büszkék rám, kik ismernek,
Erőt adott nekem elviselni, mit a sors rám kimérhet.

De erőm kevésnek bizonyult, legyőzött a sorsom
Igy utolsó utamra kísérhetik most koporsóm.

Kik ismertek és szerettek, őrizzék meg emlékemet,
Vigasz legyen mindenkinek, hogy már nem szenvedek.

Én, Bartos Endre így köszönök el tőletek,
Az ég áldjon benneteket és Isten legyen Veletek!

/Ui: 2006.10.25. 7,45-kor szíve megszünt dobogni!/