Csomós már minden köteg
meg-megakad a szalag
még megpróbálod kifújni
évezrednyi hamusúlyt mi reáragadt
MIELŐTT LEVETTÉK A FEDŐT A VILÁGRÓL
Lencsébe odaköt szemcsés atompor
kiesik mindjárt húzza kifelé egész agyvelőt
szippantja
a vákuumba
az éjszaka ürességégbe
MIKOR LEVESZIK A FEDŐT A VILÁGRÓL
Még utolsót krákog a pacsirta
aszály-élő szemekre hunyorog
kicsi testek csillagtüze
...
MIKOR NINCS FEDŐ A VILÁGON
Ilyenkor esik térdre a vak
ilyenkor gyújt lámpást ki fél
Sikító paranoia virágzik
Orgiális ténfergések a mélyben
mert ilyenkor nincs fedő a világon
most mindent lehet
most féljen aki félhet
üvöltsön kinek még nem szakadt meg gigája
fusson ki még nem béna
NINCS FEDŐ A VILÁGON
nemsokára nem így lesz
most szabadon szerethetsz és szabadon gyűlölhetsz
míg be nem vered ostoba fejed rózsaszín pamacsok
kipárnázott betonkövébe
hol minden gyönyörű
hazug mennyek dünnyögése
Lassan csúsztatják mint szemérmet
vissza vissza vissza
a FEDŐT A VILÁGRA
szétcsapják a hűs vizen olaj szabadság illúziót
és akkor
...
Átéled a hajnalt
tiszta fejjel szűzi méhhel
elfeledsz izzadt sötétséget
elfeledsz orgiát s félelmet
szeretetet gyűlöletet
De akkor mi marad?
Marad a gyönyörűséges reggeli érzése a nirvánának.