Az erdõszéli falucskát Százrigófalvának nevezték.Valamikor a kezdet kezdetén egy városi madártudós megszámolta ugyanis a faluban a rigókat és éppen száznak találta.No , ki tudta volna utánaszámolni , meg kinek is lett volna ideje az akkor még csak néhány házból álló falucskában?
Ezen a hajnalon különös páros nézegette a falu végén a bokrok közül Szépvirágos Pál portájának hátsó részét.Egy medve , meg egy õt kísérõ róka.A róka úgy gondolta: hasznot húzhat ebbõl a nagybundás dörmögõ szamárból , akinek agykereke kissé lassan forog és nem is mindig a kellõ irányban.
Szépvirágos Pál a házban számolgatta gyarapodó ládapénzét.Nem okosan takarékos , hanem fukarul haszonlesõ ember volt ez a Pál , ami nem is szép , még kevésbé virágos , - dehát mégiscsak ez volt a neve.
Pál kertjének végében terebélyes fügebokor terpeszkedett.Nem termett ugyan annyira édesízû gyümölcsöt , mint messze délen , a barnabõrû emberek földjén , de azért jó volt az - éretten.Most még csak éretlen , zöld , fülöncsípett fülhöz hasonló alakú termését lehetett felfedezni itt-ott a zöld levelek között.A medve nagyon bámulta és kérdezte a rókát: - Mi e' , brum-brum ?
- Füge - felelte a róka.
- Brum! Az látom , hogy függ! Kérdeztem: mi e’ !
- Füge! - mondta ismét a róka.Ha megérik , barna lesz , igen jó édes , de így zölden csak meglehetõs.Ám azért a helyedben én most zölden enném , mert ha megbarnul - mind leeszi a gazdája , lesz belõle volt-nincs.
A róka nem minden cél nélkül tette bele ezt a bogarat a medve fülébe.Tudta , hogy amíg a falánk medve fügét eszik , õ biztonságosabban kereskedhet a tyúkólban.
Eszegette a medve az éretlen fügét , de nem tudta szeresse , nevesse vagy megvesse.Végül mégiscsak elbõdült:
- Brum-brum , nem jó e’ !
A róka már két tyúkot tartott a szájában , így a medve panaszára nagybölcsen semmit sem válaszolt.Hanem Szépvirágos Pál észrevette a kisablakon át a nagy fenevadat amint a fügebokrot rázza mérgében.
A mackó védett állat volt azon a tájon , így Pál csupán nyúlsörétet szórt a bundás után kétcsövû vadászpuskából.Nagyszájú , a kutyája is felébredt a dörrenésre és öblös hangján vadul ugatni kezdett a futó medvére , majd utána is szaladt , de csak annyira nehogy utólérje.Mérges medve könnyen csinál túlbuzgó kutyából felfelé szálló kényszermadarat.
A végeredmény mérlege erõsen a róka oldalára billent , hiszen két kövér tyúk többet nyom a latban , mint néhány tucat éretlen füge nagy ijedtség szószával körülöntve.
Szépvirágos Pál észrevette a két tyúk eltűnését és így okoskodott:
- Ha a medve fügét lop , tyúkot méginkább lop , ha tud.Ha tyúkot lop , libát is lop.Ha libát lop , disznót is lop.Ha disznót lop , lovat is lop.Ha lovat lop , tehenet is lop.
Irt hát szép , udvarias levelet a Vadgazdasági Fõigazgatóságnak és kártérítést kért medvegarázdálkodás és medvetolvajlás miatt: két mázsa füge , három tucat tyúk , négy tucat liba , két disznó , három ló, valamint négy tehén árát.Szép kis summa kerekedett ki a levél alján.
A Vadgazdasági Fõigazgatóság hivatalnoka a levél olvasása közben akkorákat nevetett , hogy asztaláról szereteszét repültek a papírosok:
- Nocsa , nocsak , ez aztán a bicsak! Mit ki nem talál ez a Szépvirágos Pál! Ismerjük már õkelmét. Ha tudná , még a bakkecskét is megfejné! Az õ környékén mindössze két medve éldegél.Lehet , hogy egy álló esztendeig minden vasárnap Pálnál hivatlanvendégeskedtek?
Felolvasta a levelet a többieknek.Kacagott a portás , a segédtitkárnõkisasszony , a titkár , az aligazgató , a mellékigazgató , a fõigazgató , a fõ-fõigazgató és a hadvezérigazgató. A hivatalnok meg szép , udvarias levelet írt vissza Szépvirágos Pálnak , amely elfonnyasztotta Pál vérmesvirágos reményeit és kicsike pénzecskét igért csak neki nagy és serény hazudozásáért.
Hanem az életben csak ide-oda ugrál szöcskeháton az a kis szeszélyes szerencsemanó , mert mi történt?
Szemfüles újságíró szemébe-fülébe jutott a dolog , az meg a közeli Dáriusváros lapjában , a Kincses Forgatóban humoros írást jelentetett meg Szépvirágos Pál levelérõl AKINÉL A MEDVE MINDENNAPOS VENDÉG címmel. Az írás még nevetségesebbé tette az amúgyis nevetséges Pált , szerzõje szentül hitte , hogy senki sem hiszi el azt , amit Pál a medvékre ráfogott.
Igy hitte , de rosszul hitte!
A túristák egyre nagyobb számban keresték fel Százrigófalvát és távcsöveiken nézegették Szépvirágos Pál erdõszéli házát: kerülgeti-e már a medve?
Sokan napokra-hetekre ottmaradtak , ettek , ittak , fagylaltot nyalogattak , a cukrászdában százrigós Rigó Jancsit rendeltek , majd körhintáztak , széplányoknak udvarolgattak és természetesen mindezek érdekében pénztárcájukat is ki-kinyitogatták.Egyedül Szépvirágos Pálnak nem volt mindebbõl haszna: az õ házához senki nem ment túl közel menni.Hátha ott vendégeskedik az a nagyfogú bundás , annak pedig mégsem tanácsos megszorongatni a mancsát!