Feltöltve: 2006-10-25 09:45:48
Megtekintve: 6597
Az ajtó
A padon egy idős asszony és férfi ül. Hetven évesek Előttük halad el egy fiatal házaspár, kocsiban a kisbabájukkal. Az idős asszony hírtelen fel akar állni.
- Margitkám, maradj. Pihenjünk még egy kicsit, még világos van.
- Nem, apukám, nem, az ajtó, ajtó...
- Nyugodj meg, minden rendben van.
45 évvel ezelőtt ők is boldog fiatal házasok voltak. Azután, hogy megszületett a kislányuk, lakást kaptak a városközponthoz közel, ennek örültek is. Az udvarban még két lakás volt. Margitka és István kifestették a kétszobás lakást, új nyílászárókat építtettek be, azután beköltöztek. István korán ment mindennap dolgozni. A szomszédok is dolgoztak. Így gyakran csak Margitka volt egyedül itthon a kis Mártikával. Csend, nyugalom.
- Kicsi angyalkám, most megfürdetlek, tudom ezt imádod, nagyon szereted a pancsolást, hámizik a baba, és megyünk sétálni. Csodálatos idő van kint. Találkozunk a barátnőmmel, neki pedig kisfia van, szintén egy hónapos. Ugye, finom a pancsi-pancsi? Jaj, hideg a víz. Nem jön víz a csapból! Fene vigye el, megint elzárták a vizet, nem is figyelmeztettek erre! Kicsikém ez egy fém kiskád, felteszlek a gáztűzhelyre, kicsit melegítek a vízen. Vigyázok rád, kis csillag. Nagyon vigyázok.
Csöngetnek. Margitka villámgyorsan, mert otthagyta a gyereket, szalad ajtót nyitni. Sehol senki A bejárathoz lépcső vezetett. Leszaladt, hogy megnézze, ki lépett ki a nagy kapun. De senkit sem látott. Rohan vissza.
És itt váratlan dolog történt. Az ajtó becsapódott, és ezt az ajtót csak kulccsal vagy csak belülről lehet kinyitni. -Úramisten! A kisbabám!- Jajgatott, Segítségért kiabált. De nem hallotta ezt senki. Be akarta törni az ajtót, de nem tudott ezzel az új és masszív ajtóval megbirkózni. Halotta a gyerek sírását, iszonyatos félelem árasztotta el a fiatalasszonyt. Ájulás kerülgette, jajveszékelve kirohant, a szomszédos házban becsöngetett egy földszinti lakásba, alig tudta ott eldadogni, hogy mi van. De siettek segíteni. A szomszéd bácsi egy fejszével szaladt, és hamarosan fel is törte az ajtót. De már késő volt...
A kisbaba halála sok embert felbolygatott a kis városban. A tárgyaló terem is napokig zsúfolt volt. Ki hibájából történt meg az eset?!
A fiatal házaspárnak komoly megpróbáltatásokat kellett átvészelnie. Szerencsére (vagy nem?) Margitka nem abban a dimenzióban folytatta életét. Számára a kis Mártika élt. Otthon volt egy nagyon öreg porcelán baba, azt babusgatta örökösen, énekelt is neki sokat. Legnagyobb gondja Margitkának az volt, hogy nem mehetett el sétálni akkor a barátnőjével és annak kisfiával.
És most, sok év múlva, egy szép őszi napon ül a házaspár a padon a fák alatt. Pistabá simogatja az ősz hajú ábrándozó feleségét és, ha kell, megnyugtatja.
- De, apukám, az ajtó, az ajtó! Menjünk, siessünk!
- Margitkám, maradj. Pihenjünk még egy kicsit, még világos van.
- Nem, apukám, nem, az ajtó, ajtó...
- Nyugodj meg, minden rendben van.
45 évvel ezelőtt ők is boldog fiatal házasok voltak. Azután, hogy megszületett a kislányuk, lakást kaptak a városközponthoz közel, ennek örültek is. Az udvarban még két lakás volt. Margitka és István kifestették a kétszobás lakást, új nyílászárókat építtettek be, azután beköltöztek. István korán ment mindennap dolgozni. A szomszédok is dolgoztak. Így gyakran csak Margitka volt egyedül itthon a kis Mártikával. Csend, nyugalom.
- Kicsi angyalkám, most megfürdetlek, tudom ezt imádod, nagyon szereted a pancsolást, hámizik a baba, és megyünk sétálni. Csodálatos idő van kint. Találkozunk a barátnőmmel, neki pedig kisfia van, szintén egy hónapos. Ugye, finom a pancsi-pancsi? Jaj, hideg a víz. Nem jön víz a csapból! Fene vigye el, megint elzárták a vizet, nem is figyelmeztettek erre! Kicsikém ez egy fém kiskád, felteszlek a gáztűzhelyre, kicsit melegítek a vízen. Vigyázok rád, kis csillag. Nagyon vigyázok.
Csöngetnek. Margitka villámgyorsan, mert otthagyta a gyereket, szalad ajtót nyitni. Sehol senki A bejárathoz lépcső vezetett. Leszaladt, hogy megnézze, ki lépett ki a nagy kapun. De senkit sem látott. Rohan vissza.
És itt váratlan dolog történt. Az ajtó becsapódott, és ezt az ajtót csak kulccsal vagy csak belülről lehet kinyitni. -Úramisten! A kisbabám!- Jajgatott, Segítségért kiabált. De nem hallotta ezt senki. Be akarta törni az ajtót, de nem tudott ezzel az új és masszív ajtóval megbirkózni. Halotta a gyerek sírását, iszonyatos félelem árasztotta el a fiatalasszonyt. Ájulás kerülgette, jajveszékelve kirohant, a szomszédos házban becsöngetett egy földszinti lakásba, alig tudta ott eldadogni, hogy mi van. De siettek segíteni. A szomszéd bácsi egy fejszével szaladt, és hamarosan fel is törte az ajtót. De már késő volt...
A kisbaba halála sok embert felbolygatott a kis városban. A tárgyaló terem is napokig zsúfolt volt. Ki hibájából történt meg az eset?!
A fiatal házaspárnak komoly megpróbáltatásokat kellett átvészelnie. Szerencsére (vagy nem?) Margitka nem abban a dimenzióban folytatta életét. Számára a kis Mártika élt. Otthon volt egy nagyon öreg porcelán baba, azt babusgatta örökösen, énekelt is neki sokat. Legnagyobb gondja Margitkának az volt, hogy nem mehetett el sétálni akkor a barátnőjével és annak kisfiával.
És most, sok év múlva, egy szép őszi napon ül a házaspár a padon a fák alatt. Pistabá simogatja az ősz hajú ábrándozó feleségét és, ha kell, megnyugtatja.
- De, apukám, az ajtó, az ajtó! Menjünk, siessünk!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-14 23:16:44
Köszönöm,beetle!
2006-11-14 22:32:50
Az én érzékeny lelkem nagyon elkapta ezt a művet. Gratulálok. Lae
2006-10-25 22:45:04
Örülök,, Vendég, hogy itt voltál.
2006-10-25 14:49:10
Köszönöm az értékelést.
2006-10-25 13:47:07
Nagyon jól,és hatásosan megszerkesztett mű. Tetszett.