Az ajtónál megállt....lehajolt hozzá...majd hirtelen megdöbbent arccal felállt. Megnézte azt, akit legjobb barátjának nevezett, most ő ott feküdt a padlónál és nem mozgott, nem élt többé. Csalódott volt és szomorú, hogy többé nem tudja megmenteni. Úgy gondolta körbejárja a szobát. Az emlékek melyet eggyütt éltek meg - felkavarták és összezavarták. Először odament a székhez, majd megérintette az asztalt és még körbejárta a polcokat, néha érintve a könyveket. De az a sok emlék egyre csak nyomasztotta. Hirtelen megvilágosodott....neki már itt semmi keresnivalója. Az ablak nyitva volt. Gondolta kinéz rajta, de túl nagy volt a lendület...kizuhant...Így múlt el a szösz, mely az ajtóból jött...