Radírgalacsin van az asztalomon. De nem akármilyen galacsin. Ez a milliméter pontosságúan meghatározott kis fekete csík a legszebb megnyílvánulása eme iskolai asztalnak. Úgy beleolvad környezetébe, mint a reggel nagy sietve meglökött tea, mely földön taccsant. Ezen kiegészítő nélkül szürke és unalmas lenne ez a tárgy. De most nem! Ez egy remekmű. Pont az I betűn. Maga a megtestesült művészet. És mindezt egy kerekre formált fehér radírtömb okozta, amellyel előző órán készítette gazdája. És ez a remekmű nagy ékes tárgya lesz az utókornak.
Már ha nem löktem volna le a földre....de majd én alkotok az utókornak....
....radírgalacsin van az asztalomon....