A kiállítás reggel nyolc órától volt megtekinthető. A legfiatalabb festők műveit tekinthették meg az érdeklődők. Összesen húsz képet lehett megnézni. Az utólsó pillanatban hoztak be egy egy képet. Ez volt mind közül a legérdekesebb. Külön kiugró részt kapott a teremben, és két biztonsági őr is védte, hogy ne érintse meg senki. Megérkeztek az első vendégek, és mind aki a kép közelébe került megállt és hosszasan nézte. Megbabonázott és magával ragadt. Egyre több érdeklődő jelent meg, és egyre többen lettek a kép körül. Volt olyan aki, aki megjegyezte: "Igen, érzem a mű mondani valóját!", "Igen, én pedig szinte látom!". Csodás jelenség volt. Egész nap dícsérték ezt a képet, és amikor bezárt a kiállítás, mindenki szomorúan szakadt el a képtől. A sötétben magányosan állt a kép. Már csak a táblája volt az, ami kiemelte a megszokott környezetéből. A táblán ez állt: "Párizs, egy vak szemével"