Oly sok szenvedést, fájdalmat,
S könnyet okoztál már nekem,
Hogy jót már nem kívánok neked.
Ugyan szenvedni sem akarlak látni,
De boldogan nevetve sem.
Hisz fáj, hogy már nem mellettem,:
Nevetsz!
Nem mellettem dobban szíved újra.
Fáj, hogy nélkülem boldog vagy,
S, hogy oly könnyen túlléptél,
Pedig én annyira szerettelek.
De tudom te rég mást érzel,
Hisz mikor egykor elhagytál,
Már akkor sem mondtad,
Azt, hogy: Szeretlek kedvesem.