A tetőkön járók látták őket ...
kik tűzfalakon lógnak és kémények mögött
vizsgálják az emberbe ivódó matériát:
a legsötétebb víztömeget. Mely alatt egyikük
lélegezni csak a másikból tudott;
mágikus, fehér ruhaszárítók között ébredeztek néha,
nem bánták az öntudatlanságot, csak
monotóniába nem kívántak veszni ...

... mások is látták őket, de ők mintha csak
víztükröt néztek volna, a felszínt látták,
a nyugvó naperdő folyójára kiszórt önprizmájukat,
vagy talán azt sem: csak kopár sziluetteket.
Csak lassan mozdultak, csak elvétve,
mint zongorába vert százasszögek:
szavaiknál többet ért fojtott lélegzetük,
alvó lépcsőházakat járó dobbanásaik.



2006 . 10. 16