Abszintkék égbolt vibrál a város
Füstös és szürke házai felett
Az éterben bús arcú szeráfok
Hada halvány reményfoszlányt keres

Vakít a nap, sírnak a sugarak
A háztetőkön aranyláng vibrál
A semmin át sejtelmes szél suhan
Hirdetve, hogy közel az idő már

Vérben úszik a homály-horizont
Monoton pereg az időhomok
S közeledik gyászos lován az est

Haldokolva reszket a narancs nap
Kósza árnyként süllyed a falakba
S nyelik el a komor épületek