Verset írnék, boldogot
De sötéten a látom a dolgot
Szépet, színeset nem vágyom
Sötét ez az álom
Amit a bölcsek életnek neveznek
Közben a halál angyalai reám nevetnek

Ők tudják azt amit én nem
Hogy gyatra életem mikor vész el
Listájukat unottan böngészik
Az küzdését közben nem nézik

Ennyit ér hát a harcod humán
Nem vagy más mint patkány a kukán
Ami abból él amit talál
És nem tudja mikor jön érte a halál

Amikor kimúlsz társaid nem sírnak
Verset, szomorút utánad nem írnak
Íme az élet