- Nézd, ha nem akarod, nem kell. Tudod, hogy ez nem így működik. Nem kényszeríthetlek. De itt, - mutatott körbe a beszélő széles mozdulattal a spártai berendezésű szobán - elvesztegeted a hátralévő időd.
Darien nagyot sóhajtott. Idő. Hátralévő idő. Már nincs hátra belőle sok, az angyal is szinte minden nap eljött hozzá. Sürgős lehet nekik ott fenn. Vágyódva nézett ki az ablakon. A távoli kerítésen túl gigászi munkagép dolgozott, valószínűleg valami mélyfúró, vagy hasonló. Darien sosem látott még ilyent.
- De nem tudom, hogy tényleg így lesz-e a jó. Úgy értem, kiviszel, ami jó. Nem fognak többet felhasználni, és ez is jó. Mégsem véletlen zártak be ide. Azt hiszem, tényleg őrült vagyok. Egy angyallal beszélgetek, akit senki más nem lát! El kell ismerned, ez nem mindennapi eset. Én legalábbis nem sokszor hallottam ilyesmiről! – az irónia keserű lemondással társul Darien hangjában.
- Te különleges vagy, Darien. Nem sokan képesek arra, amire te. Én is pont ezért vagyok itt. Illetve nem csak ezért. Nekünk is szükségünk van rád. – egy laza kézmozdulattal hárította el a másik feltoluló kérdéseit – De mi arra is megtanítunk, hogyan kell helyesen használni az erőd. Mert valójában ezért vagy itt. Szerinted a kormány nem biztosítana egy minden luxussal ellátott villát, valahol a tengerpart egyik felkapott üdülőhelyén? Darien, ennél sokkal többet is megadnának. De nincs értelme, mert egyszer csak rohamod lesz, és elpusztítod az egészet. A környéken lévő ezer és ezer emberrel együtt. Ezt nem kockáztathatják meg, bármennyire is értékes vagy. Ebben a betontömbben viszont, amit felétek tűzbiztos építészetnek neveznek, nem tudsz sok kárt tenni. Ezért vagy itt. – az angyal sokat mondó mosollyal fejezte be a mondatot, majd ellépett az ajtó elől. A következő pillanatban egy fehér inges férfi lépett be, tálcával a kezében. Darien szájában összegyűlt a nyál az illatozó hús láttán.
- Helló, Philip! Ma sült van? Helyes, szeretem.
- A szakács sok majoránnával készítette, ahogy szereti, Mr. Fox.
- Darien, Philip, Darien. Mondtam már, hogy nyugodtan tegezhet.
- Jó étvágyat, Mr… khm, Darien. – hátrált ki a férfi kényszeredett mosollyal, de Darien látta az arcán a félelem jeleit. Nem törődött vele, inkább nagy sóhajjal leült az asztalhoz. Miközben feltűzött egy szeletet a villájára, az angyalhoz fordult, aki a szárnyvégeit rezegtetve bámulta a tányért. – Hogyan jutok ki, és mit kell tennem? – vigyorgott, miközben lassú, színpadias mozdulattal a szájához emelte a falatot.

***

Az őrszobában egyszerre csak mindenki elhallgatott. Megbabonázva bámulták a folyosón felderengő kékes fényt.
- Francba! – a rangidős tisztnek csak egy nyikkanásra futotta, majd rácsapott egy nagy piros gombra az asztalon. De nem történt semmi.
- Most mi van? Mégsincs rohama?
- Nem tudom!
- Nézzétek a képet. – erre mind a hárman odakapták a fejüket a monitorhoz. Egy férfi közeledett a folyosón. A kezei könyöktől lefelé kékes lángokkal égtek. Nagyon fényes volt.
- El fog menni. Nem tudjuk megállítani. – emelte a füléhez a telefont az egyik.

***

Darien fülében még ott visszhangzottak az angyal által mondottak. – A portál amellett a gép mellett nyílik, ott, a kerítésen túl. Odamész, egészen közel hozzá, pontosan 17 perc múlva. Ott vár a szabadulás. Utána minden megoldódik, hidd el nekem! – Rápillantott az órájára, 16 perc telt el. Furcsállotta, hogy bár a munkások nem ismerhették fel, minden messze jártak már. Egyikük még odavetette neki, hogy húzzon el, mikor elfutott mellette, de Darien nem törődött vele. Az angyal nyilván nem akar tanúkat. 16 perc, 40 másodperc. A föld enyhén remegni kezdett a talpa alatt, majd abbamaradt. Darien hallotta régebben, hogy itt valami veszélyes hulladék-lerakót építettek mélyen a sziklába. 16 perc, 50 másodperc. A gép melletti lyukból füst szállt fel, majd a remegés újra kezdődött. Darien rosszat sejtve meredt a lyukra, amiből hirtelen elképesztő forróság kíséretében lángok csaptak ki. Nem kellett megnéznie az óráját, hogy tudja, a talpa alatt pont akkor hamvadt el a föld, mikor a mutató elütötte a 17 percet.

***

Az angyal messziről nézte a tűz tombolását. Több tonnányi vegyi hulladék izzott ezer, és ezer fokon. Szomorú gondolatok jártak a fejében. – Viszlát, Darien! Sajnálom. Ez ellen mit sem érsz.
Könnyed szárnycsapással váltott irányt, majd a közeli sziget felé vette az irányt. Ott is volt egy beteg, akit fel kellett szabadítani.