- Levert vagyok, Filozófus Szomszéd! Éppen most, mikor az Ünnep felemelhetné lelkeinket...
- Én pillanatnyilag azzal is megelégszem, ha ez a lift felemeli földi porhüvelyeinket, a kívánt szintre. Ám azért csak mondja el, képhordó úr, azt, ami a lelkét nyomja. Azt, ami a zsebét nyomja, nem is firtatom...
- Képzelje el, Filozófus Uram! Az a Harapóskutyaházy Péter nem akar velem együtt ünnepelni! Azt mondta: se puszi, se pacsi. Nekem, Karmolómacskás Pálnak, akit szintén a Nép választott meg képhordónak! Ráadásul még csúfol is, azzal az idétlen gyerekversikével: "veres kutya, veres ló, veres ember egy se jó"!
- No ez tényleg igazságtalanság! Ilyet mondani Önre, hogy veres! Én is igazolhatnám: sohasem volt az. Persze, azt nem mondon, hogy még veres mellett se volt, mert ott volt egy ideig, de csak néhány röpke évtizedecskéig, - ám veres nem volt, csak megjátszotta azt a színt, átmenetileg, amíg ott lapult belső zsebében az a veresszínű dokument! Így igaz!
- Köszönöm, Filozófus Uram! Csak az a baj: Önről az egész ház tudja milyen különcül becsületes maradt, becsületes embernek pedig nem hisz senki ezen a kis földdarabocskán. Sír a lelkem! Itt az Ünnep, de Harapóskutyaházy Péter képhordótársamnak hiába énekelgetem a népszerű dalocskát: "Egy csók és más semmi..." Nem akar kibékülni velem, együtt ünnepelni, csak egyetlen napig, az a...!
- Csak hidegvér, ha még nem is hűlt le az idő! Mit érne egyetlen csókos nappal?! Igaz, a színjátékra érkezettek láthatnának egy jól megrendezett családi politikajelenetet, de csak eljönne a másnap a másnapossággal..
- Eljönni eljönne, de akkorra a bámészkodó küldöttek már nem volnának itt, hanem a világ más pontján nézegetnének körbe-körbe. Innen elmennének, jó benyomással...
- Ezt elhiszem a nem is tisztelt képhordóúrnak, de elvinnék a jó benyomást, Önök meg folytatnák a kinyomást. Azt tanácsolom: óvatosan a bőrökkel! Hét bőrt, talán, még lehet, de a nyolcadiknál már vigyázzanak, mert semmit sem jó túlzásba vinni.
- Megfontoljuk ezt, Filozófus Uram, már a tizedik vagy tizenkettedik bőrnél! Látja: mi adunk az Ön véleményére!
- Adni adnak, más kérdés, hogy mit... Mellesleg talán mégsem annyira szakértők, mint hirdetik, legalábbis az anatómiában, hiszen azon a helyen már nem is bőr van, hanem a csont...
- A főbaj mégis az, hogy Harapóskutyaházyék nem akarnak jó útra térni a téren!
Nem akarnak együtt ünnepelni velünk, Velem!
- Ne vegye annyira a lelkére, Karmolómacskás képhordó úr! Nézze: én sem ünnepelek együtt Önnel, egyrészt mert nekem nem ünnep az az ünnep, hiszen tudom, hogy akkor kik, mit, minek, miért... Persze, Ön is tudja, amit tud, de úgy csinál, mintha másként tudná.. Továbbá sem Önökkel, sem Harapóskutyaházyékkal nem ünnepelnék együtt, még akkor sem, ha ünnepelnék, mert nagyon kényes vagyok bizonyos erkölcsi dolgokra.
- Ezt tudom, Filozófus Uram, nem is neheztelek érte, hiszen az ilyen igazságszerető különc bizonyos ügyeknél mindig csak kolonc! Ám másért fáj a lelkem! Ó, Harapóskutyaházy Péter, bár csak egyetlen csókot is kaphatnák Tőled a Torinói Remete terén, azon a Szent Napon! De így?! Különböző hangok harsannak majd fel, disszonánsak...
- Egyet se féljen, Karmolómacskás Úr, kettő lesz belőle! Minden egyhangú lesz!
- Egyhangú?!
- Igen! Egyhangú. Unalmas. A megszokott kakaskodásokkal...
- Én azért mégis aggódom, Filozófus Uram! Nem hallja, hogy mit énekel az a bájosan romantikus kisleány a lépcsőházban? "Kis katica szállj el! Mennek a törökök. Tőkét be sem tesznek, pénzt egyre kivesznek, a sós víz se lesz meg..."
- No ebben nem kételkedem, képhordó Úr! Persze, derűsebben néznék a világba, ha nem a kis katica szállna el, hanem Önök, valamint lábast verő ellenlábasaik, karmolósmacskástul, harapóskutyástól, minden pereputtyukkal együtt...