Perbe foglak, ó én merem
Kell hogyd lásd
S a bűntudat lesz végül részed.

Vádlón mutat rád most gyenge kezem
Kellett síromat ásd?
S kívánnod vesztem, s bennem veszted?

S bár ez rajtam nem segít
De hajolj meg előttem
Segítő karomból meríts erőt
Mert az megbocsát, és felemel.

Hát lásd meg ott fenn, hogy a létem a vád
S ha vesztek
Ez az akarat semmivé válljon

De tudd, nem az én hibám, s nem a te hibád
S ha ti népek még utánam lesztek,
A síromon majd végül ez álljon.