Ha felülről nézném piciny és vékony
ha alulról hát szétterülne felettem
sötét felhővel borítaná el a Napot
arcom elől és képeket keresnék
de mindet széttépte amikor szólt
benne valami lélekharang
annyira akart volna sírni
de semmilyen könny nem csoroghatott
le arcán mert nagyon mélyen elzárkózott
minden elől
az összes rózsáját kivágta félve a tüskéktől hátha
ők is bántják
élet ereje elfolyt, csak ült szembe a pohárral
füstfelhőbe takarózott annyira félt kimondani hogy
gyenge még eccer elengedni a kezet
mi átkarolta védte életének kincsét.
Annyira gyenge törékeny
Még régen leírta:
"ne törd szét bennem a porcelánt"
hát az már morzsáiban sincsen sehol
átjáró házat csinált szívéből
összes kincse a koldusoké, csóróké lett.
Nincs kapuja, zárja lelkének
elfolyt mindene.
Ma megin szembe a régi képpel
El kell engednie
De nem megy.
Szíve hasadt szét bele.

2002 június 7 . ( Kismindennek ajánlva )