Lélegezz mélyet a feketeségből!
Múljon a félsz, pusztuljon a félelem!
A sötétség hívja és leláncolja lelkem.
Fojtogat a vágy, hívogat a kényelem.
Lélegezz tovább, lélegezz , végtelen!

Csillognak az elrejtett tények
Mozgolódnak a hideg lények.
télen a hőmérséklet 15 és 20 között
belém a zagyvaság végleg beköltözött.
Lágyan lépked a lelketlen kiváltság,
Villog, vibrál a világos vidámság.
Kacagó kukaszörny a szemetesbe bújva,
Álnok tervét szövögeti elvakulva.
És hangtalan ordít erőteljesen,
Miért nem látod? hisz karmol élesen!
A fán gyermekrabló kék arc mosolyog,
A fiatal lelkekért békésen sóvárog.
Óvakodj tőle! ne hintázz önzően sokat!
Hogy ne kelljen erről lemondatni másokat.
Az öreg hölgyek szakadt szatyrukat szorongatják,
Az államot és a fiatalokat kötőtűikkel vadul bírálják.

Közben hideg és lassú fények
Bennem suttogó halk szavak, remények.
Élvezem hogy nincsenek bárgyú képek.
Rémek-rémek
Tettek nélkül, tétlen létezek.


Egy-két hablegény veszettül fetreng a parton,
Bizonygatják hogy hamarosan világvége, ó párdon!
Utolsó esély a túlélésre a lufi vétel,
Ez nem kitaláltság hanem bizonyított tétel!
Vigyázat, az ott egy meglepően eltűnt hajó
És mosolyog, és reng, de azért jó!