Kinézek, az ablakon s látom a nyüzsgő embereket.
Ők beszélnek én, csak hallgatok...
S nézem arcukat, szemüket de nem hallom mit mondanak...
Elég az arcuk melyből látom, mit éreznek miközben
Hangokat adnak ki.. Csupa jelentéktelen szavakat..
Pedig ha tudná mindenki, hogy a szavak fölöslegesek...
Semmi szükség rájuk.. Elég a hallgatás és
az arcok mimikája mely megmutatja, hogy érez az ember...
Lehetünk így is boldogok...Sőt boldogabbak, mint szavakkal...
Olykor a szerelmeseknél is elég egy mozdulat, egy érintés
Egy kézfogás...Egy érzéki csók s egyikhez sem kellenek szavak...
A szeretet nem szavakkal, mondatokkal tehetjük igazzá, hanem
Érzelmeinkkel és tetteinkkel...
A szem csillogása mindent elárul...
Nem kellenek szavak soha senkinek.. a nélkül
Legyünk boldogok mi emberek.