Meglátlak, s elfog a düh,
A harag, s az érzelmek elszabadulnak.
Nem akarlak látni, nem akarok
Beszélni, s nem akarok többé sírni.
De már Sírok...
Ott állsz némán mellettem,
S nem érezhetem lágy bőröd,
Édes méz ízű szád, nem
Érezhetem erős ölelésed mely védelmet, nyújt.
Semmit nem érezhetek már, ami te vagy
S ez fáj... a virágok elhervadnak,
A bogarak sem zümmögnek.
Minden elcsendesedik
Csak a zokogásom hallatszik,
Mindenki csendben hallgat,
Csak te egyedül nem hallgatsz már.