Az álom ismét elkerült,
Nem talált szobámba,
Az éj csendje nyomaszt,
Szorongok ágyamban.

Gondolatban szaladok,
Álmom ölelése után,
De nem látom sehol őt,
Összeesek a sötét utcán.

A Hold az égen kúszik,
Lassan fölém ér arca,
Látom, hogy nevetve,
Hinti álmatlanságomat.

A sok csillag égeti testem,
Szívem megremegve vár,
Mindegy, hogy állok vagy fekszem,
Álmom úgy is elhagyott már.