Nem vagyok folyó, büszkén haladó.
Nem vagyok patak, fürgén szaladó.
Kis tó vagyok csak, mi csendesen áll,
Mely, hogy lábad mártsd belé, arra vár.

Nem vagyok orkán, várost romboló.
Nem vagyok vihar, mezőn tomboló.
Szellő vagyok csak, mely szelíden kér.
Hogy arcodhoz nem érthet, attól fél.

Nem vagyok világ, életet tartó.
Nem vagyok város, fényeket adó.
Falu vagyok csak, mi befogad és,
Kérve könyörög, hogy ő hozzá térj.

Nem vagyok mező, virágot védő.
Nem vagyok fenyő, magasat kérő.
Nefelejcs vagyok, félénk, egyszerű.
Magányban én is, gyönge, keserű.

Nem vagyok patak, se egy lágy szellő.
Nem vagyok nefelejcs, kislánynak kellő.
A kislány vagyok, egyetlen vággyal.
Érted harcolnék a nagy világgal.