Nézd! A Hold arca, akár a mosolygó gyereké,
Kerek, ragyog, kacag,
Gyöngycseppjei szertegurulnak az égbolton.
Ne, ne nyiss ablakot!
Odakint füst gomolyog.
Inkább szívd magadba
A levegő nélküli teret,
Saját páránkat ízleld,
Mely életben tart engem,
S én majd életben tartalak Téged.
Ennyi elég is...
Tápláljon lélegzetem,
Iszom sóhajaid,
Ismerj fel vakon is,
S én majd megtalállak a süket némaságban.

2006.10.09.