Feltöltve: 2006-10-10 00:30:54
Megtekintve: 5997
Kislány
Éjszaka a mély sötétben,
Egy kislány van a játszótéren,
Nyikordul a hinta alatta,
Kicsiny lába a földet elhagyja,
Fűszál zizzen, ahogy lendül a lányka,
A levegőt szorgosan tapossa kis lába,
Hosszú haja táncot jár a széllel,
S boldogságát a mai napig nem feledi el,
Volt egyszer kezdhettem volna,
De nem lett volna hiteles, s talán igaz sem lett volna,
Az a kislány felnőtt, elszaladtak az évek,
Más lett a kislány, mások az igények.
Bár a hold fénye nem fakult egy cseppet sem,
A boldogság néha csak pislákol szemében,
Mosolyt ölt arcára, a bánatot leplezi,
De szemei fénye a lelkét s harcát tükrözi,
Gyertya lángja lobban,
Ceruza a kézben, s írja gondolatát nyomban,
Kopott papírok, kósza sorok,
Megfakult érzelmek, gondolatok,
Eltelt pillanatok sokasága,
Mióta nagylány lett a lányka,
Sokminden változott nem is hinnéd,
Olyan szerelem s fájdalom, melyet sohse értenéd,
De a játszótér ugyanaz,
A hatalmas házak ablakai villognak,
Egymás után kialszanak a fények,
Megáll a hinta s emlékeimtől messze lépek,
Álmomban a kislány tovább leng a szélben,
Hintáján, boldogsága mélyen alszik ölében,
A csillagok, vigyáznak reá,
Ha nincs is ott, dalát a végtelen is hallaná...
2006. szeptember 20.
Egy kislány van a játszótéren,
Nyikordul a hinta alatta,
Kicsiny lába a földet elhagyja,
Fűszál zizzen, ahogy lendül a lányka,
A levegőt szorgosan tapossa kis lába,
Hosszú haja táncot jár a széllel,
S boldogságát a mai napig nem feledi el,
Volt egyszer kezdhettem volna,
De nem lett volna hiteles, s talán igaz sem lett volna,
Az a kislány felnőtt, elszaladtak az évek,
Más lett a kislány, mások az igények.
Bár a hold fénye nem fakult egy cseppet sem,
A boldogság néha csak pislákol szemében,
Mosolyt ölt arcára, a bánatot leplezi,
De szemei fénye a lelkét s harcát tükrözi,
Gyertya lángja lobban,
Ceruza a kézben, s írja gondolatát nyomban,
Kopott papírok, kósza sorok,
Megfakult érzelmek, gondolatok,
Eltelt pillanatok sokasága,
Mióta nagylány lett a lányka,
Sokminden változott nem is hinnéd,
Olyan szerelem s fájdalom, melyet sohse értenéd,
De a játszótér ugyanaz,
A hatalmas házak ablakai villognak,
Egymás után kialszanak a fények,
Megáll a hinta s emlékeimtől messze lépek,
Álmomban a kislány tovább leng a szélben,
Hintáján, boldogsága mélyen alszik ölében,
A csillagok, vigyáznak reá,
Ha nincs is ott, dalát a végtelen is hallaná...
2006. szeptember 20.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!