Emlékfoszlányok.
Nyúlok utánuk,
De megfogni nem tudom.
A fájó perc keservesen vánszorog.
Múló hangulatok...
Mélán utánuk bámulok.

Lassú zene szól,
de engem némaság burkol.
A zongora hangjai betöltik a szobát,
követik szívem melankolikus dallamát.

Bénult percek peregnek.
Az idő is kesereg
hajdani szépségéért,
reményteli pillanataiért.
És szól a zene,
és betölt mindent, teret,
levegőt, szívet, lelket.
Nyugtatni próbálná a fájó sebeket,
de hiába. Vágyom az emlékeket,
s Kedvesemet.