Vágy az, mit annak érzünk?
Vagy csak csalka létünk
Emlékképe játszik velünk a holdfény lágy ölén?
Mi történik velünk, és mit érzünk vágynak,
Mikor lágy érintést érezzük bőrünk lankáin,
Mikor már érzéseink a felhők között járjanak,
És tudjunk, hogy nincs vissza út...
Talán épp ez a vágy?
Vagy csak agyunk képei csalják elő ezen érzékeket?
Nem lehet, hogy lelkünk legmélyén látjuk e képeket?
Talán barát vagy valaki más
ki éppen kezét tette rám?
Már becsukott szemmel tudjuk a választ.
Nincs szükség rövid eszmefutatásra,
mint mikor bekötik a szemed,
nem kell, hogy baráti névsor peregjen végig fátyolos szemünk előtt!
Csak a vágy hat ránk
s agyunk lassan átengedi magát...
Erotikus érintést, érzéki csók kísér?
Nem hiszem!
Van-e őszinte szerelem, vagy csak kölcsönös tisztelet?
S ha létezik hőn áhított szerelem
ahhoz az út nem a vágy lépcsőin át, vezet?
Oly sok kérdés, mely válaszra vár!
Nem kell gondolkodni hát,
csak menni a szivárvány után
s, ha majd senki se lát
vissza tekinteni, a múlton át!