- Hé, miért szegezi rám olyan tüntetően azt a flintát Polgárrobinhood Uraságod?!
- No csak azért: HATALMAT vagy ÉLETET!
- Megbocsásson, de nekem ez a Hatalom emlék, nem szívesen válnék meg tőle, no meg a Néptől kaptam, még az Erdő előtt!
- Az nem Nép volt, hanem szavazógép! Illegitim intimbetéttel! A Nép csak itt él, ezek között a fa... fák között, ahol minden bokorban nyúl... azaz nyúlna valamiért, de ha nincs nálunk a Hatalom, akkor nincs miért nyúlnunk. Megultimátolom: HATALMAT vagy ÉLETET! Különben, üsse kő!, nagylelkűen elengedem a választást: ha akarja Hatalomtól is, Élettől is megválhat.
- Ha így csalafintáskodik azzal a flintával, sohasem leszünk kint az erdőből! No meg a külföld is otthagy minket belföldön, faképnél, a vízben.
- Ez nem csalafintáskodás, hanem NÉPAKARAT. Látja? Itt áll puskám tusán:
NÉPAKARAT. Remélem: még nem felejtett el magyarul olvasni!
- Nem! Meg is mondom Rablópolgáruraságodnak magyarán: engem a NÉP választott fejedelmének, még az Erdő előtt. Eressze le azt az ócska mordályt!
- Dehogy eresztem! Sokszor bejött ez már sötét erdei történetekben-történelemben, ne jönne be most is? Azt lehetetlen. Ennél a népnél! Ennél sok minden bejön. Ez egy tüntető-büntetőflinta. HATALMAT vagy ÉLETET! Vagy: Hatalmat ÉS Életet! Ne felejtse el a mondást: a sánta kutyát hamarabb utól lehet érni, mint a hazug embert!
- Szerintem rosszul emlékszik vissza a mondásra, de egyébként nagyonis jól, mivel a sánta kutya sokkal ritkább, mint a hazug ember, - én azonban csak egy becsületes kényszerfüllentős vagyok. No és Uraságodnál sem ártana egy kis lelkiismereti önszűrővizsgálat. Vigyázzon! Célozni én is tudok. Csak annyit mondok: BÁNYA! TÖRPÉK! - és már Ön sem annyira hófehérke, kedves Robinhoodpolgárvezér! Ez célzás volt, de, ugye, most is eljátssza, hogy nem érti?
- Nem értem, ami érthető. Nép csak egy van: az, amelyik mellettem ÁLL. A másiknak ülnie kellene! Látja a MELLETTEM ÁLLÓKAT?! Ezek TISZTÁK! HÁROMSZÍNŰEK! Kőkeményen kimondom: Árpád sávoslobogós dicsőségére...Mivelhogy - ha ismeri a történelmet, tudja - Árpád házi utódai között is volt időnként egy kis hajcihő...Olykor külföldi támogatással...
- Ne haragudjon, de túl sok olyan Háromszínűt látok Ön mellett állóként, aki éppenséggel másutt állt egy-két-három évtizeddel ezelőtt. Olyan erősen Kétszínűeket...
- No és?! Így lesz a Demokrácia sokszínűen Egyszínű! Egylobogós. Egyerdeitáboros. Az Én Demokráciám! Überelem az allest, de a Nép nevében! Mondjon le! Mondjon le! Látja? Még ez a vállamon ülő jámbor madár is azt mondja, amit én.
- A vállán tartja?! Nevetnem kell! Inkább a markában. No és miféle madár ez az öntismétlős? Papagáj?!
- Ez? Daliás, büszke, harcias sólyom. Turulmadár. Ha Önt látja, akkor, persze, gurulmadár. Méregbe gurul. Meg is értem! Az Ő csőréből is a Nép beszél, azaz ismételget. Mondjon le! Mondjon le!
- Vigyázzon! Az a régi, bevált mordály visszafelé is elsülhet! Akkor hiába a hood, lelepleződik, mint robin! Lemondjak? Majd, ha fagy!
- Addig, sajnos, nem várhatok, időjárási okok miatt sem. MOST mondjon le. Én szerény vagyok, tisztességes. A csomagját-csomagjait felőlem viheti, megelégszem a Hatalommal. Majd csinálok új Csomagot. Csomagokat. A fagyig nem várhatok! Tudja, hogy milyen nehéz, még demokratikus útonállás esetén is, télen, fagyban-hóban, az útonállóknak?! Sőt, nem csak úton, de még téren állóknak is! MONDJON LE!!
- Erre ismét csak a közismert szólást idézem: "Majd, ha fagy, hó lesz, nagy..." - meglátjuk, amit meglátunk. Ám úgy gondolom: akkor már az Ön keresztneve is másként alakul majd, legalábbis jelentését tekintve.