Óceán, tenger... Összeköti a földeket, de mégis elvágja őket. Hatalma van. Egy hatalmas pusztaság mely hullámokat vet. Pusztaság mely életet rejt. Életet ad. Életet elvehet. Míg szem ellát csak egy kék rentgeteg. Óceánon, tengeren, tavon, folyón és patakon az ember keresi a kalandot. De csak itt érzi igazán hogy mennyire kicsi, mennyire magányos, mennyire egyedül van e kék rentgetegben. Hajón, csónakon, ladikon, tutajon és tengeralattjárón az ember kutatja e rentgeteget. Mit keres maga sem tudja. Talán csak egy kis békére, egy kis nyugalomra vágyik. Orkán, ciklon, vihar, szél és hatalmas hullámok. Életeket, lelkeket gyűjtenek. Embereket kik nem tisztelik a kék rentgeteget azok hullámsírba temetettek. Közepén egy tutajon gubbasztok. Számomra csak a fent és a lent maradt meg. Fent a kék ég, lent a békés tenger. Fent a csillagos ég, lent a csendes éjjeli tenger. Fent a sötét fellegek, lent a háborgó hullámhegyek. Nem tiszteltem a hatalmas hullámfelleget? Engem is elnyel és magába temet? Hullámok csapnak fejem felett... Ereimben a fagyott vér csörgedez. Félek. Nem félek a haláltól, talán csak attól hogy e hatalom egyedül élve eltemet. Ő lesz utolsó ki fagyos karjaival ölelget? Csábít e kék jeges szerelem... De NEM!!! Nem ő kell nekem! Magamat íly könnyen nem adom át a kék szörnyetegnek! Küzdök és harcolok e hullámok ellen! Temessen el de csak ha már testem kihült e küzdelemben! Lecsap rám, de én élek, és képébe nevetek! Dühösen újra arcomba vág, nyelvemen érződik sós íze. Nem engem nem győzhet le! Hiába korbácsol, hiába ver! Kitartok amíg van lelkem, amíg szívem ver! Csillapodik ereje e rentgetegnek. Formája újra nyugalmat és békét nyer. Tudom hogy ez mind csak csel. Tüzes szemével csak engem figyel, arra vár hogy rám újra lecsapjon míg el nem nyel. Tudom hogy visszatér, és újra megver. Tutajomon egyedül ülök és várom a szigetet. Várom a partot ami megment. Keresem a hajót ami felvesz. Élek amíg úgy látom hogy kell. Egy nap körülöttem talaj lesz, nem a folyékony és hideg kék szörnyeteg. A szörnyeteg ki békés fodrozódásával védelmez, a szörnyeteg ki jeges hullámaival ver, a szörnyeteg ki talán egyszer lágy karjaival szemfedőm lesz...