- Feri! - rontott be egy este Tamás a barátja szobájába - Klári meghalt az éjjel!
- Sajnálom... Nekem is hiányozni fog... Gyere, ülj le! - egy pohár vörösbort tolt elé - Idd meg! Jót fog tenni. Mondj el mindent! Mi történt?
- Azt tudod, hogy fél éve megállapították, hogy tüdőrákja van. Akkor nem akartam elhinni... hisz nem is dohányzott! Már előrehaladott volt az állapota... A kemoterápia sem sokat segített... És éjjel meghalt. Így végezte az a gyönyörű lány... anélkül, hogy visszanyerte volna az eszméletét, hogy egy utolsó szót válthattunk volna...
A másik férfi egy levelet húzott elő...
- Ezt Klári adta nekem a kórházba kerülése után, most néhány napja, hogy a halála után adjam át Neked.
Ferenc ezekkel a szavakkal magára hagyta barátját, és átment a másik szobába.
Tamás remegő kézzel bontotta fel a zárt borítékot. Először csak nézte a drága betűket, később aztán olvasni kezdte a levelet...

Édes Egyetlenem,
már nem sokáig élekebben a testben. Átmegyek egy új, jobb világba, ahol nins több szenvedés. Az én távozásom nagy törés lesz Neked, de ha nagyon egyedül leszel valamikor érezni fogod, hogy a lelkem öleli a lelkedet. Szeretném, ha nem törne ketté az életed. Azt akarom, hogy jó rendőr legyen belőled. ..én minden pillanatban melletted állok, támogatlak.
Ha egyedül érzed magad, néz fel a csillagos égre -annyit gyönyörködtünk benne együtt is - és látni fogod, hogy különösen fényesen ragyognak fölötted az apró égitestek, mert szerelmünk fényét tükrözik vissza, mely az idők végezetéig élni fog.
Ha új szerelmet találsz - és fogsz majd, nem kétlem - ne habozz elfogadni! A lelkem örökké vigyáz majd mindkettőtökre. Élj drágám, mert Neked élned kell még... és ha a lenti küldetésed lejár, az én ölelő karjaimba érkezel, és örök szerelemben egyesülünk...

Aláírás nem volt a levél végén.
Tamás órákig ült némán, újra és újra olvasva a drága sorokat. Lassan új élet költözött a lelkébe. Nem érezte többé magányosnak magát.
Minden feladatot sikerrel vitt véghez a rendőrségen, így magas beosztásba került. Később megnősült, gyermekei születtek.
Mindvégig érezte, hogy nincs egyedül, hogy a lelkét öleli egy másik, már célba ért lélek... és éjszakánként mindig különösen fényesen ragyogtak rá a csillagok...