- Mari, hozd már ide a nagyobb párnát. Nem ezt, a keményebbet. Na végre. Begyűrted a lepedőt. Hát most mit csinálsz? Szomjas vagyok. Vidd a nyavalyába ezt a löttyöt. Az üvegben van még egy kis bor. Ne beszélj hülyeségeket. Az az okos doktor parancsoljon otthon, ne az én házamban. Vigyél ki inkább az udvarra, itt rohadok már napok óta. Hogy hideg van? Kit érdekel! Jó ez a friss levegő. Hozd ide a pipámat. Ne ügyetlenkedj! Na végre. Hagyj békén, ne lábatlankodj itt állandóan. Menj a konyhába és vacsorára készíts valami ehetőt, ne azt a vacak főzeléket, add inkább az ilyen eledelt a kutyának. Tán ő is kiköpi. Egy kis malacpaprikást megennék. Mit mondtál? Nem csinálsz? Mert kórház lesz a vége? Azzal te ne törődj, legalább rendes ápolást kapok. Meg szemrevaló ápolónők tapogatnak, nem ilyen rozoga csontváz, mint te. Hogy ne mondjak ilyet? Miért ne? Csak nyűg vagy itt nekem. Megeszed a nyugdíjam nagy részét! Miért nem mentél el dolgozni, hogy legyen öreg korodra tisztességes nyugdíjad? Micsoda? Hogy sokat dolgoztál a nagy családra? Hogy én sokat voltam távol? Nekem kellett dolgoznom éjjel-nappal a családra! Itthon sem volt nyugodt percem, jöttetek a hülye problémáitokkal. A pofont akkor megérdemelted. Én nem űztem itthonról el a gyerekeket. Meg tele voltam az örökös nyafogásoddal. Bedőltél minden ostoba pletykának. A titkárnőimmel? Mindez csak rosszakaratú hazugság. A betegségem csak egy istencsapás, ezt már nem érdemeltem ki. Itt melletted lassan kimúlni! Hogy pusztulna el minden ebben a rohadt világban! Vigyél be! Na mi van? Elhagyott az erőd? Állj fel! Mari! Mari! Mi van veled? Szólalj meg! Marikám! Jaj! Édes Marikám! Segítség! Szomszédasszony! Jöjjön ide! Nagy baj van! Marikám nem mozdul meg. Hívjanak mentőt, telefonáljon János fiamnak. Jaj, istenem, mi lesz velem? Drága egyetlen Mariskám, gyere vissza, ne hagyj itt engem, én mindig csak téged szerettelek. Édes jó istenem, adj őt nekem vissza, nagyon kérlek! Megfogadom, megfogadom, hogy többet nem..., soha nem ,... nem bántom... Jaj, jaj, jaj...