...Hosszú küzdelmes nap volt,azonban Ő megszületett. Úgy gondolta:
- "még ezzel várhattunk volna, de ha már annyira akarod, legyen!"
Először nagy fényt látott, majd belecsúsztatták. Szőrnyen hideg fémet érzett magán, de ahogy kezdte megszokni, úgy pezsdítette fel egyre jobban a vérét.
Érzett végre. Érzékelte mindazt, ami körülötte történt, majd odarakták társai mellé, és együtt indultak el.
Meleget érzett.
- "Milyen jó!"- gondolta magában. Átjárta minden porcikáját. Majd piszkálták egy kicsit, aztán újra melegség. lassan abbamaradt, kezdett elmúlni ez a finom meleg. Elvették onnan.
Kati dühösen rontott haza, nem volt valami jó napja, viszont anyukája mosolyogva fogadta.
- "Már mindent előkészitettem neked kicsim, nézd!"- és az asztalara mutatott.
Kati villámokat szórva figyelte őt. Nem szerette, de anyuka azt mondta, ez van ezt kell szeretni. Odament hozzá, mivel legbelül nem volt olyan rossz ember és az anyukájának örömöt akart szerezni. Leült hozzá, majd felvette. De nem volt olyan jó, egyből vissza is rakta.
- "Ez a rántotta hideg!"- panaszkodott
- "Ha időben hazaértél volna, meleg lenne!"
És Kati orra alatt dünnyögve befalta az egészet, hisz végülis nagyon éhes volt.