Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Denton
Alkotások száma: 54
Regisztrált: 2006-09-30
Belépett: 2012-04-05
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Egyéb prózai alkotások (2)
-Versek (40)
Képgaléria
-Fotók (3)
Műfordítások
-Dalszövegek (8)
Feltöltve: 2006-09-30 22:16:57
Megtekintve: 7105
Egyensúly
Szorosan markolta fegyverét. Pisztolya markolata hidegebb volt mint bármikor. Fázott és reszketett. Körülötte csal holttestek. Egyedül maradt. Nem élte túl senki más a gonosz haragját. Szemben állt vele a sötét alak. Az alak ki megfosztotta őt mindentől. Elvette mindenét. A családját, a barátait, a szerelmét. Nem volt már élete. Szemében könnyek, szívében düh és fájdalom osztozott már. Szemtől szembe állt vele. Aki megfosztotta mindentől. A gonosz aki csak kacagott. Szájából a nyál is fröcsögött miközben nevetett. Vigyorgott és ránézett, szemében csak sötétség, semmi más nem létezett. De akkor ő az életét vesztett ember felnézett! Szemében könnyek, de mégis ott egy tűz égett! Arcáról izzadság folyt, teste is tűzforró volt. Szíve hevesen dobogott, torkában gombóc volt. De már nem félt. Nincs mit elvegyen tőle már. Nincs már semmije, hiszen rég halott már. Kiegyenesedett, mosoylgott... Nevetett! A gonosz csalódott volt, azt hitte tovább gyönyörködhett a megtört emberben. Sötét szemében csöppnyi
félelem gyűlt. Látta az elszánt szerencsétlent amint megindul feléje. Ám legyen. Kézbevette csontmarkolatú fegyverét. Nembaj. Nem vesztett semmit. Megölni ezt a szánalmas lényt annyira kielégítő lesz mint végígnézni a gyötrődéseit... Talán mégsem olyan jó. Ez keserűséggel töltötte el, és szíve helyén harag gyűlt. Ez a szánalmas undorító teremtmény ez az ember hogy merte elvenni az örömét??!!! Két árny állt egymással szemben ugrásra készen. Fegyverük tüzet és füstöt okádott. Halálos ólomlövedékek cikáztak. Apró fémtöltények, mindegyikben a halál egy apró darabkája. Egyszerre rogyott térdre a két árny. Szemükben fájdalom. Szinte hangtalanul estek össze. Egymással szemben feküdtek. Egymás szemébe néztek. Sebeikből vörös vér patakzott. Mindkettő egy halandó volt. Lassan kihunyt mindkettő szeméből a tűz. Lelkük test nélkül maradt. Elszálltak, hogy hova senki nem tudja, talán a pokolba hogy ott vívják a harcot tovább amíg világ a világ... Talán új testben léteznek tovább, talán sorsuk az hogy újra és újra megöljék egymást. De lehet hogy csak megszűntek létezni végleg. Két élettelen test fekszik egymás mellett. A jó és a gonosz. Halott mindkettő. Mindíg egyensúly az első.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-10-10 12:57:20
Denton:
Félreértesz, nem azt akartam mondani, hogy rosszul írtad le a "kiégett, végső bátorság" kiváltó okait. Csupán szerintem úgymond az elején ezekkel elvetted a lezárásnak az élét. Azt a megmásíthatatlan dolgot, ami pont, hogy a kegyetlen valóságosságával kellene, hogy üssön. (ez szentimentálisan hangzott?) De ezektől a kifejezésektől nem egy sötét sikátor jut eszembe, hanem egy vágottszeműektől hemzsegő pirosas-zöldes-rózsaszínes manga.

Aztán ha van valami hasonló meglátásod az én novellámmal kapcsolatban, akkor te se fogd vissza magad :)
2006-10-04 21:03:16
Necro:
Örülök, h van akinek tetszik az írásom, csak megírtam ahogy jött...

m-atreides:
nem naygon van mit magyaráznom, mint előbb is írtam, ahogy jött úgy írtam, ez juttt eszembe, ez lángolt fel a fejemben, mégha kicsit sablonos is, bár az ember akkor válik reményvesztetté és akkor kerül a nincs miot vesztenem kategóriába, amikor mindenét elvették. mind1, léynegteln, ez van, akár tetszik akár nem:)
2006-10-04 14:24:27
Nagyon jó! Szépen megfogalmaztad. Rímel... érdekes. Még az írásmódod is az Egyensúlyra törekszik. Mélyebb, átvitt értelemben is érdekes.