Ember! Én is élek!
Milliónyi darabkám szórom szét,
De érzem, messze még a vég.
Adok neki, majd neked is egy kicsit,
Közben fogyok, de el sosem.
Lassan már ott vagyok mindenhol, csak épp,
Magamból hiányzom végképp.
Részeim, gyertek, egyesüljetek most!
Vegyük vissza mi osztatott.
Talán, ha erőm lesz kezdjük majd újra,
Bő tördelését magamnak.