Kellemes nyári reggelre ébredt. A konyha felöl pompás illatok terjengtek és bizsergették az érzékeny pici orrát. Nem tudott mind ennek ellenállni, és kis idő múlva már kóstolgatta a számára elérhető finomságokat. Óvatosnak kellett lennie, nehogy ezt észrevegye az a nagy dög állat, mert ellenkező esetben menekülhet. Most szerencséje volt. Rajta kívül pillanatnyilag senki sem látogatott el a konyhába. A társaság este sokáig mulatozott, és mivel vasárnap is volt, mindenki még a legjobb álmainál tartott.
Ő nem ment vissza a puha fekhelyére, hanem gyorsan kisurrant az udvarra. Nagyon izgalmas volt ott. A kakas már a szemétdomb legtetején kukorékolt, a tyúkok pedig egy hosszú gilisztán marakodtak. A csirkék is céltalanul szaladgáltak, majdnem a kis hősünknek nem szaladtak, az pedig gyorsan elfutott. Kiszaladt az utcára. Már ébredezett a kis város. Elcsodálkozott a biciklin meg a mindenféle gyors járműveken. Az emberek jöttek, mentek. Ő egy nagy gesztenyefa mögül figyelte a növekvő nyüzsgést. Egyik oldalról a másikra átszaladt egy tarka simulékony macska. Nem volt olyan veszedelmes, mint az az ordítozó nagytaréjú kakas. De ösztönösen a fa mögé húzódott. A kutyáktól is igyekezett jól elrejtőzni.
Nagyon érdekes volt számára ez az ismeretlen világ. Eddig csak az anyja és testvérei közelségét élvezhette.
Telt az idő. A napsugarak erősen fűtöttek, melege lett. Meg is éhezett. Jó lenne visszamenni a konyhába, hogy az éhségét csillapítsa, de nem találja a visszavezető utat. Kezd rohangálni ide-oda mély elkeseredettségében. Remeg is a félelemtől, hogy nem talál vissza.. De mindhiába. Mintha az anyját látná az utca másik oldalán. Erőt gyűjt magában, merészséget, hogy átszaladjon az úttesten.
Később a közeli házból egy kisfiú jön ki, anyukája kezét fogja.
- Anya! Ni, egy kisegér! Csak nem az úthenger ment át rajta?