Mikor a könny kicsordulni fél e világra
részeiben reszket kapaszkodik a pillákba,
kerek formájában fény törik szikrázva,
s pattan ereje a zokogástól rázva,

harmatos hajnalra új ragyogó nap ébred
vérben vergődő varjakat tép egy éhező véreb,
hangzavar csendjébe éles sikoly csattan,
levágott fej a homokban tompán puffan

Mikor félsz születni e zavargó világra,
de vár a Rém, s hiába markolsz méhébe anyádnak,
győztes csatáidban állsz, arcodon dac,
s élsz, hogy a gyönyörnek megadhasd magad

Megjegyzés:
jöttöddel tán nem is értesz mindent,
csak lett valaki, kit távozásoddal
a világ majd elveszt,
s érted ég a gyertya