Egy este, éppen a kerubokkal való szeretkezés közben fentről üzenet jött. Az Úr arca jelent meg és közölte, hogy készüljenek fel a következő bevetésre. Éppenhogy kibontakoztak egymásból máris sorolta az úr a feladatokat.
–Van készleten Datura magvatok?
–Több zsáknyi uram!
–Most hosszabb időre búcsút kell mondanotok Kurtafának. Kiküldetésbe küldelek benneteket egy nemes misszió elvégzésére. Vedd magadhoz a két kanördögöt és a kerubokat is. Mindanyiotókat katonákká változtatlak és behelyezlek a kormány Afganisztánba induló expedíciós hadtestébe. A feladatot később kapjátok meg a helyszínen. Parancsom: az összes Datura magvat és port vigyétek magatokkal málhaként! A többiről intézkedem! Vége. –fejezte be a mennyei Atya és eltünt az arc.

Éppen csak összekészítették az útiholmit, máris katonákká változtatta őket a Teremtő, alias Mennyei Atya. Hörögve, zihálva egy hernyótalpas, páncélozott katonai szállító jármű állt meg a villa előtt. A kommandósok kiugráltak, lőállást foglalva biztosították a helyszínt. Maga a Honvédelmi Miniszter és a Miniszterelnök lépkedett peckesen a lépcsőkön fel, a hatalmas verandára. Vitya és négy kísérője már felmálházva, katonai egyenruhába öltözve várta őket. Hellyel kínálták a két főembert a kecskelábú asztal mellett és várták az eligazítást. Az első pohár lófingató után a miniszterelnök vezette fel a témát.

–Kedves Kuzma Kuzmovics, kineveztük Önt az expedíciós újjáépítési erők pszihíáterévé, táborszarnagyi ranggal. A feladat rendkívül bizalmas és szupertitkos. A világ sorsa függ a sikeres végrehajtáson. Maga az Unió kérte fel hazánkat, hogy a segítségeddel számoljuk fel a máktermesztést, kábítószergyártást és az Alkaidát Afganisztánban. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Bin Ladent és az összes terrorista agytrösztöt el kell fognunk és száműzni a földről. Minden égi-földi és pokolbéli segítséget megkapunk. Ezt ígérte maga az Unió Elnöke személyesen.

–Fercsikém, csak így: per Fercsi–fordult a miniszterelnökhöz Vitya– örömmel tölt el, hogy belémhelyezted a bizalmadat, de ekkora feladatra az én szerény képességeim nem predesztinálnak. Félek, hogy túl magas nekem ez a szint, nem tudok maradéktalanul megfelelni a feladatnak!
–Csönd, pofa be! Haverok vagyunk, vagy nem! –kaffogta a miniszterelnök és újabb pohár lófingatóval megtunkolt golyhóit gördített le a torkán. Úgy járt az dámcsutkája mint a lúdnak tömés közben. Majd kissé megenyhülve így folytatta.
–Te már annyiszor bizonyítottál! Tisztában vagyunk a képességeiddel és segiőtid hatalmával. Ezt a feladatot is megoldod nekünk. Ezáltal a magyarok becsülete az égig ér, és újra toppon leszünk!

–És, ha csapdába csalnak, felrobbantanak bennünket ezek a minden hájjal megkent terroristák? Arra nem gondolsz miniszterelnököm, hogy én is emberből vagyok? Ha én kifingok, akkor lőttek a felmagasztalásodnak! Becsődöl az ország!
–Már nem– tette hozzá rezignáltan a miniszterelnök és megtoldotta még a következőkkel – gödörben vagyunk pajtás. Hiába fogadták el a konvergencia tervezetünket, most meg a nép fenyegetőzik a meglincselésünkkel, mert a megszorításokkal nyomorba döntöttük őket.
–Magánügy– rándította meg vállát Vitya és szemével intett a kanördögöknek, fújjanak a ventillátorba egy kis kéjvágyport. Amint a por széjjelterjedt a verandán olyan ütemben nyílt fülígérő mosolyra a miniszterelnök szája és hatalmas karjait kitárva magához akarta ölelni az egész világot.

Vitya mégegyszer rákérdezett: – főnök, ha elkapjuk ezeket a gezentorokat, internáljuk őket a világűrbe, biztos, hogy béke lesz a földön?
–Nem teljesen, de egy kis szelettel mi is hozzájárulunk a békéhez. Még hátra lesz az imperializmus, a fináncoligarhia, és a katonai héják karanténba zárása, majd a világűrbe való internálása. Ehhez előbb kelepcébe kell csalnunk őket. De, ne siessünk elébe a dolgoknak barátaim, majd időben, a helyszínen mindenről megkapjátok a parancsot. Most pedig zenét!

Vitya intett a keruboknak és máris megszólaltak a szférák zenéi. Pillanatok alatt hatalmas jókedvük és táncolhatnékuk kerekedett az uraknak. Vitya és Fercsi összekapaszkodva járták a guggolóst, míg a két kanördög a honvédelmi miniszterrel ropták a guggolóst. A kéjgáz persze széjjelterjedt az udvaron is és a kommandótok agya bepárásodott, kéjvágy ülte meg a limbikus rendszerüket. Libidójuk az égig ért. Eldobálva simaszkjukat, fegyvereiket, letépték magukról fekete kommandós ruházatukat, és anyaszült meztelen kezdték el a két kerubot majd egymást taperolni. A szomszédok ámulva támasztották a kerítést. Ilyet már régen láttak.
Ekkor hűvös szél kerekedett, mely elmosta az agyakra rátelepedett kéjmámort, és szégyenlősen kapkodták magukra ruházatukat a magukból kivetkezett állami emberek. A honvédelmi miniszter kiadta a parancsot:– gépkorira! Mindenki elfoglalta a helyét a hernyótalpas járműben. Végül beterelték Vityát és a négy segédjét katonai mundérba öltöztetve. A sort két kommandós zárta, hatalmas, telizsákokat cepelve a járműbe. Becsukták a jármű ajtajait és máris felbőgött a motor.

A kerítést támasztó bámészok közül kivált Imrebácsi és kulcskarikáját csörgetve belökte a kiskaput, majd így fordult a többiekhez.
–Hát, elvitték a Vityát! Megint őrizhetem a villáját. Ki tudja, mikor jön vissza, ha egyáltalán túléli ezt a kalamajkát, amibe belekeveredett. Modtam én neki, hogy hagyjon fel ezzel Daturával, de nem lehetett ennek beszélni! Ment a maga feje után.
–Nem látta keed, hogy vitték! –fontoskodott Józsibácsi, aki nemrégen tért haza űrbeli kiküldetéséből. A saját bőrén tapasztalt, milyen az, ha akarata ellenére viszik az embert. Imre az orra alatt dünnyögve köpte felé a szavakat.
–Ahogy keed visszakerült, majd visszagyün ez is. Addig meg őrzöm a házat. Ide, még egy légy sem röpülhet be, mert légmentesen lezárok minden nyílást!

A repülőtéren minden készen állt az indulásra. A bevetésre induló expedíciós hadsereget felsorakoztatták. Elhangzottak a búcsúbeszédek. Eljátszották a Rákóczi indulót, majd elkezdték a hatalmas teherszállító gépekbe való beszállást. A végszóra befutott a Vityáékat szállító hernyótalpas is. Egyenesen a nyitott ajtajú hatalmas teherszállító géphez tolatott és máris elnyelte a gép belseje. A honvédelmi miniszter megadta a jelet és a gépek levegőbe emelkedtek.